Larionov valódi primitivizmusa a Soldier’s Cycle vászlóival kezdődik, amelyet először a Gyémánt Jack-en mutattak ki 1910-ben. A teljes méretű vonal és a jelzővonalak itt is egyértelműen nyomon követhetők. A “A tábor közelében” és a “Reggeli a laktanyában” alkotások a természetes réteghez tartoznak. A “Dohányzó katona” és a “Lóháton katonák” vászon a Larion “tiszta” primitivizmusának jelző stílusának legfényesebb képviselői.
Figyelemre méltó, hogy ezekben a vászonokban Larionov a vászonján számos aláírás segítségével kezdett közvetlen kapcsolatba lépni a nézővel. Tehát például a kard képe fölött a “kardot”, és egy harmonikus katona felett a “katona” feliratot írták. Az egyik festményben ezeket az aláírásokat a kerítésen helyezi el, úgy tűnik, hogy krétával vannak rajzolva, más festményeknél az ilyen feliratok már közvetlenül a vászon felületén vannak feltüntetve, és – például a kocsmákban vagy táblákon – közvetlenül a nyilvánosság számára szánják.
Larionov önarcképe, amelyet a Jack of Diamonds kiállításon mutatott be, egyfajta kihívás volt Larionov nyilvánosságának. A szerző maga is megjelent a közönség előtt ugyanabban a “jó megjelenésű maszkban” öltözve, amelyet a többi karakterére feltette. Larionov nem tudta ellenállni annak a lehetőségnek, hogy maga “játsszon a vászon színpadán”. A művész katona-játékos, joker és vidám fickó képében ábrázolta magát. A néző egy katona alsó pólójában egy alakot lát, csupasz nyakkal és barakk fodrással.
A portőr játék-esztétikája itt talán a leginkább megkülönböztető: az önarckép egy határozottan groteszk vonzereje a farsangos tömegnek, és ehhez nemcsak egy egyszerű arcot kell lefegyvereznie, fehér fogakkal, hanem a katonák vállára írt szerzői felirat: “Larionov saját arcképe”.