Az “Őszi reggel” festményben a művész egy őszi erdőt ábrázol, minden virágzásával és gyógynövényével. Az erdő mélyén egy kis kanyargós patak folyik, amely harmonikusan van kombinálva az általános tájakkal. A patak partján sárgás levelek vannak, néhány helyen még mindig zöld fű. A képet nézve úgy tűnik, hogy ez a félénk kis patak olyan, mintha őszi levelekben próbálna elrejtőzni, mint egy takaró.
Kora reggel, de egyes helyeken a nap sugarai átcsúsznak a fák száradó lombozatán, és törzsüket vöröses színűre festették. A vége előtt az elárasztott köd még nem szóródott ki, és kékesfehér felhővel áradt a fákra. Az előtérben egy levágott fáról származó fatuskó található, amely a munkának különleges héját és teljességét nyújtja.
A harmonikus sárga színű, a táj nagy részét elfoglalja a vörös, a barna és a barna szín. A lila árnyalat hozzáadása kiegyensúlyozza és különleges érzetet ad a teljes képhez.
A kép minden vonalát és minden részét nagyon egyértelműen rajzolják, ami hozzáadja a realizmus táját és ugyanakkor rejtélyes mélységet. Mintha az őszi erdő valamilyen érthetetlen titkot rejt.