A teljes sorozatból csak három mű maradt fenn, amelyekben az ősi mester mélyen feltárta a kép emberi lényegét, amelyet különösen jól mutat Pál apostol képe. Szürkés ködtel, világoskék és mályvaszínű lágyítással Paul megjelenése tele van jó természettel és erővel. Rublev egy csendes, koncentrált embert vonz, lágy temperamentumú, fizikailag erős.
Ebben a monumentális képben költői, lírai elv kerül kifejezésre. Érdekes összehasonlítani Pál képét korábbi bizánci képével a már említett félhosszú dezisz sorból, amelyet 1387 előtt hoztak Szerpukhov város Vysotsky kolostorába. Csakúgy, mint Rublev rangsorában, Paul nagy alakja is balra fordul, mivel a bizánci művész más karaktert ad neki.
Keleti típusú embert ábrázol, sötét, szinte fekete hajjal, élesen ellentétben egy sápadt arcszíntel és élénkvörös ajkakkal. Megjelenésében meredek hajlamot és aromát érez, ami Paul Rublev számára szokatlan. A szín sötétebb és nehezebb. Abban a korszakban a bizánci festmények képei enyhébb karaktert szereztek, mint korábban. Ugyanakkor nem mutatták meg a lágyságot, a szívélyiséget és az őszinteséget, amelyből Andrej Rublev kezdődött. A Vysotsky-kolostor bizánci rangját hivatalos ünnepség veszi körül.
A Deesis-rang randevának kérdése továbbra is nyitott. Ha a munka meglehetősen érett stílusából indulunk ki, akkor azt nem tulajdoníthatjuk a mester munkájának korai szakaszához. Csak akkor fordulhat elő, ha Vlagyimir Nagyboldogasszony-katedrális festett, vagyis 1408 után. Első pillantásra a Zvenigorod rangsor ikonjai hideg színeik rendkívüli szépségével hatnak. A kék, rózsaszín, kék, elhalványult lila és cseresznye tónusok olyan hibátlanul igaz kombinációkban adódnak a háttér aranygal, hogy tisztán zenei társulások akaratlanul születnek a szem előtt tartó ikonban.
Rublev számára a szín az volt az eszköz, amely segített neki felfedni az ember belső világát. Megváltójának, Pálának és arkangyalának ellenállhatatlan vonzereje van. Csodálatos lágyság rejlik velük, bennük semmi sem marad meg a bizánci súlyosságból.