A csendélet tükrözte Vanessa Bell stílusának teljes evolúcióját. Korai művei ebben a műfajban meglehetősen hagyományosak mind az anyagi tartalom, mind a kompozíció és a stílus szempontjából. Bell könyveket, koporsókat, vázákat virággal, gyümölcsökkel és egyéb háztartási cikkekkel ír “természetes környezetben”. Tehát a “Alma: A Gordon téren 46-es ház” csendélet háttérben egy erkélyrács és egy darab utca található. Az 1910-es években csak a csendéletben ábrázolt tárgyak maradnak hagyományosak. Bell, miután elfogadta a forma primitivitásának fogalmát a festészetben, megpróbálja megszabadulni a korábbi, látszólag romlott gondolatoktól, amelyek tárgyakat jelentenek a csendélet szimbolikus jelentésével kapcsolatban.
A művész kizárólag a dolgok “megjelenésére”, azok kézzelfogható külső formájára összpontosított. A csendélet dekoratív lehetőségeinek kutatása elválaszthatatlanul kapcsolódott a formalizmushoz. Ilyen keresés például a Vanessa Bell által 1914-ben festett “Papírvirág palackban” festmény.
A művirágokat itt egy absztrakt háttér ábrázolja, amelynek prototípusa fülbemászó minta volt, amelyet a művész maga készített a szövet számára. Gyakrabban azonban Bell egy sima háttérrel csendéletét írta, ami lehetővé tette számukra, hogy a ábrázolt tárgyakat előtérbe helyezzék és közelebb hozzák a nézőhöz. Ezt írják például az olvasó számára már ismerős “Csendélet a kandalló sarkán”.