Csernovolenko Viktor művészete szorosan kapcsolódik zenei munkájához. Mivel nem ismerte a hangjegyeket, de rendelkezett egy fenomenális fülével, órákat töltött a zongorán improvizálva, az előadó és a zeneszerző egyetlen személyében kombinálva. Miután a közönség megmutatta művei, a művész gyakran leült a zongorához és improvizálni kezdett.
A Requiem – Viktor Csernovolenko legújabb festménye – színes gömbök zenéjének sajátos megtestesülése. Összetételében két egyenlőtlen részre oszlik egy cikcakkos félkörben. A teteje egy kék-kék tér, ragyogó arany pöttyökkel, amelyeket a legfinomabb vonalak kapcsolnak össze. Középpontjában egy átlátszó, könnyű függöny, pontozott aranyszínű vonalakból szőtt. Alig érinti a félkör sűrű részét; a kép tetején egy kissé hosszúkás holdfény ragyog… A végtelenség harmóniája és derűssége az elfojthatatlan csillagok világából származik; láthatatlan kristály harangok csengnek az univerzumban.
A kép második részében, a kínos ív alatt, megnyílik egy másik világ, a zene, a ritmus és egy más dimenziójú világ. Itt minden más: a színséma, a sűrű rétegek konfigurációja, tűzkristályok, a felső rétegben áthatoló, arany ívelt vonalak és a lángok kristályait átszúrva… A gömbök zenéje erősen hangzik. Az akkordok és a dallamok egyediek. Mindent kitöltenek körül. A hang áramlásában és ritmusában emlékeztetnek a hangok, amelyek emlékeztetik a művész szándékolt távozását a földi síktól.
A “Requiem” festmény lett a “hattyú dal”. Október tizenhetedikén ezer kilencszáz hetvenkettő reggel hét óra harminc perccel távozott a földi síktól.