Klee Paul, a svájci expresszionista festő, grafikus, aki a Kék Horseman Egyesület tagja volt, a müncheni Művészeti Akadémián tanult. Cezanne és Kandinsky alkotásainak hatására elkezdett vonzódni az expresszióhoz és az absztrakcionizmushoz, érettebb korban munkája során a szürrealizmus elemeit használta, geometriailag helyes alakokból készített kompozíciókat.
Paul Klee a Blue Horseman expresszionista szövetség állandó tagja volt, amely 3 évig tartott – 1911 és 1914 között. Klee mellett V. Kandinsky, M. Verevkina és A. Yavlensky is szerepel. Ha a híres orosz művészek később amorf motívumokkal fejlesztették ki az érzelmi absztrakcionizmust, Klee inkább a geometriai absztrakcióra volt hajlandó, munkáiban a racionális és az irracionális megmagyarázhatatlanul egyesülnek egy egészbe. V
A “Senekio” festmény vázlatosan ábrázolja egy emberi arcot, “többrétegű” többszínű négyszögekké; viszont az “arcot” egyfajta maszkba írják – egy körbe, amelynek színsémája hasonlít egy Harlequin jelmezre. A vászon értelmezése nem egyértelmű, egyrészt a művész művészi gondolatainak a játékával, amely a színész változó imázsát közvetíti, másrészt a művészet, a színház és a kreatív ember illúzióinak összekapcsolódása az örök változások során.
A festmény egészében a Klee művészi stílusát tükrözi – vonalok, tér és színes síkok értelmes játékát. A művész maga írta, hogy “meghívja a sort a sétára.” Nemcsak “szabad” művész, hanem a bauhaus-i tervezőiskola tanára is, Klee számos figyelemreméltó műt publikált a művészet elméletéről.
Klee-t kitűnő színvilágának megismerése miatt nem véletlen, hogy ő az Art Nouveau egyik legmélyebb koloristája.
Munkáiban sikerült elérnie a színárnyalatok szinte zenei harmóniáját, a forma számára elsősorban homogén, egész, festői tömeg. Klee P.-t jogosan tekintik a 20. század modernizmusának legfényesebb képviselőjének, amely befolyásolta a modern festészet szinte minden területének kialakulását.
A nácik németországi hatalomra jutásának évei alatt Klee munkáját “degeneratív” – nek elismerték, a nemzeti múzeumok festményeit elégették, a művészt maga pedig kiűzték Németországból.