Pikáns jelenet a magas torony tetején. A félénk reggeli nap, amely szégyenteljesen megvilágítja a szerelmes pár, hosszúkás árnyékokkal vonzza. Az oroszlán feje, mint az összes fogyasztó szenvedély szimbóluma, mintha megóvja azokat a kíváncsi szemét, akik elfelejtettek a világ minden részéről. A kék golyó – a ragyogó érzések, az őszinteség és a bizalom színe – elvonja a nézőt a szerelmesektől, hangsúlyozza a történet tisztaságát.
A legnagyobb árnyék valakit láthatatlanná tesz a néző számára, de jelentősen befolyásolja a kép hangulatát. A művész így jelzi egy elítélendő, képmutató, megaláthatatlan és számos tilalommal terhelt társadalom jelenlétét a műben. A férfi szégyenteljesen eltakarja az arcát, megpróbálva megakadályozni magát a tömeg közvetlen és kompromisszum nélküli pillantásától. A nő nem fordít figyelmet az akadályra.
A képen látható torony szimbóluma lehet azoknak a nyilvános tisztességeknek, alapítványoknak, törvényeknek, amelyeket az emberiség a saját létezése során felállított. A történõ túlmutat ezen alapokon. A torony erős, erős, tökéletesen felszerelt tömbökből áll. Igaz, bizonyos helyeken repedések jelennek meg. Kevés, nagyon kevés.
A torony több mint egy évezreden fog állni, de az idő már elkezdte csendes, ám elkerülhetetlen munkáját. Az élettelen táj a torony lábánál csendes és arctalan. A toronyban nincs élet. A szerző megismeri az erkölcs kereteit és az állami beavatkozás mértékét ezekben a bonyolult és bonyolult problémákban.
Elkülönítve a labdát a kép általános színétől, a mester arra ösztönzi a külső megnyilvánulások észlelését, hogy bizonyos jelenségek belső lényegét felmérjék. A többi ember cselekedeteinek értékelésekor járjon pozitív módon. A “láthatatlanság” árnyékában láthatjuk a kínos zavarok jeleit is.
Összetétel szerint a képet úgy építik fel, hogy a néző kívül esik a parcellán, ő egy külső megfigyelő. Ebben a helyzetben a közönség szabadon érzi magát, és lehetősége nyílik a telek “oldalról” értékelésére.