Van Gogh gyakran festett búzahalomokat. Munkájában a élet végtelenségének szimbólumaként működnek, a természetes folyamatok folyamatos megismételhetőségének eredménye és bizonyítéka.
A művész életének utolsó szakaszában azonban minden munkája megváltozik. Még mindig foglalkozik kedvenc témáival, de néha a szorongó és komor előrejelzések árnyalata fekszik rájuk. Ebben a festményben, amely röviddel a halála előtt készült, Van Gogh szénakazalot ábrázol Auvers közelében. Az eső támadása következtében alakjavá válik, és úgy tűnik, hogy életét veszíti. Az égből leereszkedő fekete varjak nyája veszi körül.
A perspektíva hiánya miatt a föld csúszós és megbízhatatlan dőlésszínűvé válik, és az előtér egészét egy nagy, és mintha fenéktelen pocsolya foglalja el, vastag kék és fekete festékkel írva. A színtelen felhők kavarog a föld fölött lógnak, és az egész képet tele van reménytelenség és bizonytalanság érzetével.
A kép színsémája, amely az élénk kontrasztos színek kombinációján alapul, harmonikusnak tűnik. A remegő pépes kenetek szokatlan módon történő alkalmazása azonban idegességet és zavart okoz.