A “Szivárvány” festményben a szerző egy közönséges tájat ábrázol szokatlan módon. Nagyon egyszerű dolgokat sikerült különlegesvé tennie. A művész vászonján széles sztyeppet látunk, a kanyargós úttal a távolba futva. A sima smaragdzsákok éppen felgyulladtak az első olyan napsugarakkal, amelyek áthatolhattak a mennydörgésen.
A képet nézve úgy tűnik, hogy érezte ezt a frissességet, amelyet a heves esőzések után hagytak. Így a sötét ég elválott, és megmutatta a világnak egy gyönyörű, többszínű szivárványt, amely gyönyörű léghíd formájában az ég egyik részét köti össze a másikkal. Olyan ez, mint egy illúzió, ugyanakkor egy olyan valóság, amely öröm és minden fogyasztó inspiráció érzését kelti. Végtelenen szeretném csodálni a természet szépségét. A képen látható szivárvány a jó gonosz elleni győzelmének szimbólumaként is szolgálhat. Az ég a kép nagy részét elfoglalja. Talán ily módon a szerző arra ösztönzi a nézőt, hogy gondolkozzon az univerzum rejtélyével és a világegyetem titkaival.
A háttérben a zöld síkság simán sárga, napfényes színűvé válik. A rajta található kis emelkedések miatt úgy tűnik, hogy ez nem sima, hanem hatalmas szénakazalban található.
A meleg és hideg színek lenyűgöző kombinációja a vászonon nyugalom és nyugalom érzetét kelti. A művész a kontrasztárnyalatokat részesítette előnyben. A sima élénk sárga szín nagyon jól néz ki a szürke-kék viharos égbolt hátterében.