A vászon tahiti neve “Pape moe” – nek hangzik. És ez Gauguin összes munkájának klasszikus esete – megpróbálta még a legvilágosabb helyzeteket is kibővíteni, és még misztikus vonásokat is felmutatni.
Az “A titokzatos forrás” festményt egy fénykép segítségével festették, amely egy vékony kulccsal ivott fiatalemberről készült. A vászonon a fiatalember hosszú meztelen ágyban félig meztelen nővé vált. A közönséges kulcs a festő könnyű kezéből titokzatos forrásmá változott, tele rejtett titkokkal. Egy vékony patak befolyik egy bizonyos kis folyóba, amelyet Gauguin színes, sárga, narancs és arany árnyalattal ábrázolt.
Egy kíváncsi közönség megemlíti ezt a képet a “Vegyes” önéletrajzi könyvben: “Egy furcsa színekkel festett cirkuszban, akár egy ördögi vagy isteni ital folyamán, egy titokzatos forrás teljes lendülettel az ismeretlen torz ajkaiba.” Ezt követően a szerző azt kifogásolja, hogy a Duran-Ruel kiállításon valaki felkiáltott, mondván: hol látta Gauguin ilyen dolgot, csodálkozva a hétköznapi helyzet megtestesítésére szánt munka allegorikus jellegére. Aztán elárul – csak egy bölcs ember próbál behatolni a körülötte lévõ világ lényébe, képes mindent titokban tartani benne.
A kép hihetetlenül erőteljes színű kivitele – rendkívül élénk színek, amelyek a szétaprózott kontraszt ellenére harmonikus cselekményt képeznek.
Az egész környező táj tele van élénk színekkel, annyira egzotikus, hogy lehetetlennek tűnik harmonikusan belépni egy emberi alakba e varázslatos ősi elvesztés elvesztése nélkül. De a festő filigrán módon csinálta. Sőt, pontosan erre törekedett a tahitiak megtestesülésekor és életmódjukban – ebben a természettel elválaszthatatlan kapcsolatban Gauguin a legfelsõbb jót látta, elsõsorban magának.
Miután elmenekült a szaporodó európai világból egy vadon, ahogyan neki úgy tűnt, a sziget, és itt csalódni szándékozik – itt is eljutott a haladás elkerülhetetlen forgószélje, fokozatosan kiszorítva mindent, ami eredeti és “természetes”. Maga Gauguin igyekezett megragadni neki egy új egzotikus világ rejtélyes titokzatos mágikus múltját, ezáltal több mint száz csodálatos művet mutatva be, amelyek egy eddig ismeretlen esztétikát nyitottak meg.