A műfaj szempontjából ugyanolyan fontos Paul Gauguin számára a táj. A művész által készített tájképeket megkülönbözteti az eredetiség és az eredetiség. A “Tahiti-hegység” tájképét Gauguin posztimpresionista festette 1893-ban. A festmény a minneapolisi Szépművészeti Intézet gyűjtési alapjainak része.
“Hegyek Tahitiben” – egy tájkép, élénk színekkel, égő levegővel és a perzselő nappal. A sokféle szín, telítettsége lehetővé teszi, hogy a festmény belülről ragyogjon.
Az árnyalatok, a különféle természeti formák és formák bősége ellenére a táj nem túlterhelt, megőrzi az élet könnyűségét és egyszerűségét.
A vászon vizuális sorát olyan színek kontrasztos kombinációival építik fel, mint a sárga, a zöld, a kék és a vörös. Ezeknek a színeknek és árnyalatainak komplex kombinációi adják a táj eredetiségét és hasonlóságát Paul Gauguin legtöbb más művéhez.
A “Tahiti-hegység” táját a béke légköre és a derűs hangulat jellemzi, mely az álmosság és a félig valóság állapotára emlékeztet. Itt a tér-idő kapcsolatok különleges módon bontakoznak ki. Ellenkező esetben az idő múlása érezhető. Nincs sietve, mérve, sietve.
A művésznek sikerült elkészíteni egy költői képet Tahiti vad, rejtélyes természetéről. Ez a természet gyönyörű és egzotikus, és szokásos képeinketől eltérően. Több napfény és színek, kanyarok és vonalak vannak.
A kép nem csak színes, hanem egy köteg és sík halom is. A kiemelkedő szín a vászon díszíthetőségét és élénkségét nyújtja.
A hegyek szélesek, bár illeszkednek a kép általános összetételéhez. A hegyek képe általános keretező háttérként szolgál, kissé emelkedik, de nem mutat ki túlzottan, és nem sérti az elrendezés egységét és sűrűségét.
A virágok kiválasztása és egymáshoz viszonyított elrendezése néhány egzotikus madár ragyogó színére hasonlít. A képi terv szerint a táj meglehetősen nyugodtnak és békésnek bizonyult, ha nem a vászon aktív impulzív színezésére gondol. A táj ugyanolyan heves és élénk élményeket idéz elő, amelyek arra késztelik a nyitottabb érzést, hogy élvezzék az élet és a világ sokféleségét.
A táj pontosan úgy néz ki, mint egy fényes toll sor, amely szikrázó napfényben szikrázik a napon. Ez a táj olyan, mint egy meleg mosoly, kedves és barátságos.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)