Bobrovsky írási stílusa szélesebb. A színek kifejezőek. A művész maximális figyelmet fordít a világításra. Festményein szándékos etikát érez. A kompozíció széttöredezett. A festő a természet élõ felfogását igyekezett közvetíteni.
A “Tó” festményben látszólag hétköznapi tájat látunk. De egy bizonyos dekoratív hatás benyomása. Az ég tükröződik a vízben. Ez bizonyos szimmetriát ad a műnek.
Bobrovsky használt kék és zöld árnyalatú.
A képet nézve akaratlanul érezte a színek fényességét. Ezek kissé természetellenesek. A jobb oldalon látható halászhajó meglehetősen sematikusan van írva. Az embert hátulról ábrázolják, mivel személyisége csak a táj része. Mintha összeolvadna a természettel, és fontos részévé válik.
A tapasztalatlan nézőnek tűnhet, hogy ez nem önálló kép, hanem egy vázlat egy nagy vászonhoz. A széttöredezettség benyomását kelti. A táj úgy tűnik, hogy kitört a nagy képből. Számunkra úgy tűnik, hogy a kompozíció még nem fejeződött be. Olyan, mint egy töredék. A művész számára valami más fontos volt. Azt akarta, hogy az érzéseit bemutassa annak, amit látott. A vidám észlelés egyszerűen elborítja a képet. Mindent elárasztott a fény. A világos színek nagyon lenyűgözőek.
A festő arra törekedett, hogy a közönség érezze, hogy a természet él. Ezért tele van a képe a nappal. Úgy tűnik, még egy kicsit, és érezheti a szellő könnyű lélegzetét.
Ugyanakkor a nem egészen természetes színek nem zavarják az észlelést. Bobrovsky éppen így látta a tájat. Megpróbálta elmondani, mit érzékel a természet ezen sarkáról. Első pillantásra nincs itt semmi figyelemre méltó. De a szépség csak az ismerősben rejtőzik. Csak egy igazi mester láthatja őt.