Ilya Repin, a Kurszki tartomány vallási körmenetének keresztmetszete a kereszt felvonulása volt – a csodálatos ikon egyik templomról a másikra történő mozgatása, melyet egy felvonulás kísért. A művészt azonban nem egy szent akció érdekli, hanem egy felvonulás, karakterek, képek.
A tömeg központjában fontosak a vidéki gazdag emberek, ori, nyomorult és szegények szélén vannak szövésűek. A lovagló csendőrök óvatosan félreteszik őket.
A figyelmet a vörös hajú pap is felhívja. Egyik kezével lustán hullámozza cenzúráját, a másikkal kiegyenesíti zsíros haját. Az ikont a földtulajdonos hordozza, akinek képét arrogancia és az emberek iránti vágy töltötte be. A közelben egy kereskedő darál, mintha védené őt a hétköznapi emberektől.
Az együttérzést két plébánia számadatok okozzák. A méltósággal és alázattal rendelkező nők az ikontok alját viszik. Őszintén, őszintén hisznek.
Még a földön megfosztott hit sem tudta összeegyeztetni a faji különbséget, nyilvánvalóan nem kell várni újabb sorsra a mennyországban.
A vágy és a kétségbeesés érzése egy fiatal nyomorékot okoz a mankókon, hiába próbálva áttörni a csodás ikonra. De egy csoda nem történik meg – ezt a falu vezetője tolja és szorítja. A hit, az impulzus, a gyógyulás reménye megrontja a szemét. A gyógyulás és a védelem azonban a gazdagoknak szól. A szegények türelemmel és alázattal rendelkeznek.
A valóság légköre a történõ eseményeknél hangsúlyozza a tájat: nagyon természetességû és poros, homályos.
A munka vegyes reakciót váltott ki a nyilvánosság részéről. A társadalom progresszív része nagyra értékelte a formatervezés zsenialitását és a kivitelezés elsajátítását. Vannak olyanok is, akik Repint a hit gúnyolódásával, a keresztény értékek nevetségességével vádolták.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)