Vízvezeték – vízvezeték a települések, öntöző – és vízenergia-rendszerek vízellátására a fenti forrásokból. A szűkebb értelemben vett vízvezetéket a csatorna részének nevezik, szakadék, folyó, út híd formájában. Megfelelően széles vízvezetékek is használhatók a hajók számára. A vízvezeték felépítése hasonló a viadukthoz, azzal a különbséggel, hogy a víz átadására használják, nem pedig egy út vagy a vasút rendezésére.
A vízvezetékek kőből, téglából, vasbetonból vagy acélból készülnek. Az ilyen szerkezetek alapból állnak, amelyre kő-, öntöttvas – vagy téglatartókat építenek, valamint egy parti ütközőből, amelyre csöveket fektetnek vagy árokkal vannak ellátva. Történelem Noha a vízvezetékeket a rómaiakhoz kötik leginkább, évszázadokkal korábban fedezték fel a Közel-Keleten, ahol a babilóniaiak és az egyiptomiak összetett öntözőrendszereket építettek.
A római stílusú vízvezetékeket már a ie 7. században használták. e., amikor az asszírok 10 méter magas és 300 méter hosszú mészkő vízvezetéket építettek annak érdekében, hogy a vizet a völgyben átjuttassák fővárosukba, Ninivába; a vízvezeték teljes hossza 80 kilométer volt. Ugyanebben az időben vízvezetékeket használták a maja városokban. [1] Ismert, hogy az ókori Görögországban vízvezetékeket is építettek. Herodotus a Samos szigetén található vízvezetéket a legkiemelkedőbb vízvezetéknek tartotta. A történész ezt a vízvezetéket beillesztette a világ csodáinak listájába.
Az ókori Róma vízvezetékei A rómaiak számos vízvezetéket építettek, hogy vizet szállítsanak a városokba és az ipari helyszínekbe. Róma városába vizet juttattak 11 vízvezeték útján, amelyeket 500 év alatt építettek, és teljes hossza közel 350 kilométer volt. Ezek közül csupán 47 kilométer volt földi: a legtöbb ment a föld alatt. A leghosszabb római vízvezetéket az AD II. Században építették, hogy Carthage számára vizet szállítsanak, hossza 141 kilométer. Az építkezés során fejlett építőanyagokat – például vízálló pozzolanic betont – használtak.
A római vízvezetékek rendkívül összetett szerkezetek voltak; technológiai szempontból sem voltak elavultak még a Római Birodalom bukása után sem ezer évvel. Figyelemre méltó pontossággal épültek: a Provence-i Pont du Gard vízvezetéknek csupán 34 cm-es lejtője volt kilométerenként, függőlegesen csak 17 méterre esett le, teljes hossza 50 km. Vízvezeték Segoviában A víz csak a gravitáció által történő szállítása nagyon hatékony volt: napi 20 000 köbméter víz haladt át a Pont du Gardon. Időnként 50 méternél nagyobb különbséggel rendelkező felszíni mélyedések kereszteződésén nyomás alatti vízvezetékeket – dukereket – hoztak létre. A modern hidraulikus mérnökökben hasonló módszereket alkalmaznak az elosztók és a vízcsövek átjutására a különféle mélyedésekben.
A vízvezeték rendszer továbbfejlesztése A római mérnökök legtöbb tapasztalata a sötét korban elveszett, és Európában a vízvezetékek építése szinte abbahagyta a 19. századot. A vizet gyakran kútfúrással állították elő, bár ez a helyi vízellátás szennyezésével egészségügyi problémákat okozhat.