A gyermekek rajzára emlékeztetve a munka öt határozatlan életkorú embert ábrázol. Az egyik hegedűt játszik, a másik mellette ülő fúvóshangszereket játszik, a másik három a játékosoktól elvonult.
A képen az ég mélykék, a fák élénkzöld, az emberek teste vörös. A kép megoldása jellemző a Matisse-ra: a tiszta színű síkok kontrasztjának segítségével, amelyek terület és térfogat szempontjából jelentősek, új “jegyzetek” születnek, amelyek felváltják a teljes színsémát. Maga a szín önmagában egy közvetlen műve a cselekménynek.
Érdekes, hogy maga Matisse a portrék képzettségét tartotta hivatásának. Az igazi hasonlóság nem volt számít a mesternek: egy személy képét a művész belső érzése közben továbbadta, amely kétségkívül nagyon egyedi.
Munkája különböző időszakaiban Matisse a kubizmus technikáit alkalmazta, visszatért a favizizmushoz, a klasszikus grafika, a színes papír alkalmazások és a bronzszobrokhoz. Munkáinak vezető művészi kezdete mindig az egyes tárgyak dekoratív elrendezése által létrehozott egyedi kifejezőképesség volt, amely a mester sajátos hangulatát közvetítette, a vásznon koncentrált szín általi érzetet közvetítve. Mindez Matisse kreativitása eredetiségét és elismerését adja.