Korovin 1888 nyarát a dakában töltötte vezető barátjának, Polenov művésznek köszönhetően, állandóan gyakorlva a fény-levegő átvitelének technikáját. A szerző sok trükköt talált és testesített meg a “A teaasztalnál” festménynél. A “A hajóban” vászon eszközévé vált a kifejezés új eszközeinek megszilárdításához és fejlesztéséhez.
A művész nem emelte ki a természetet vagy az embereket, egyenletesen megosztva a fő szerepet közöttük. Más szavakkal: ez a költői kép kiváló példává vált a természet és az ember egységének és harmóniájának képében.
A mű fő jellemzője olyan szavakként szolgálhat, mint a szabadidő. A hajó lassan úszik, engedelmeskedve a folyónak, amint azt a félretett evező is bizonyítja, a hősök csendesen beszélnek, és úgy tűnik, hogy az idő szándékosan lelassult, engedelmeskedve ennek a romantikus légkörnek.
A szokatlanul felépített kompozíció magányt, sőt intimitást is kelt. A perspektíva úgy van megválasztva, hogy a néző önkéntelenül mélyebben megy a hajó belsejébe, felülről nézve a hősökre, és a fák lombozatának felső részének bekeretezése kiegészíti ezt a magány érzetét.
Ki jelentette itt Korovin? A hajóban szereplő ember Vaszilij Polenov, és gyönyörű ellenfelének, Maria Yakunchikova, felesége rokonának szerepe.
Korovin színesen kiemelte a kép szemantikai középpontját – élénkfehér, amely egy lány alakját ábrázolja, a többi színt nyugodt, tompa hangok képviselik.
Korovin szereti összehasonlítani a “Csónakban” képet a francia impresszionista Eduard Monet azonos nevű munkájával. A szokásos módon, a franciát csodálva, továbbra is előnyben részesítik a hazai szerzőt. Hazafias és kedves.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)