1888 gazdag művészeti benyomásokkal gazdagodott Korovin számára – Savva Mamontovval együtt Európába utazott. A festőnek különösen tetszett a spanyol aromája, amely még a “Erkély” kis formátumú vászonján is látható.
Két spanyol lány, egymásra támaszkodva, óvatosan megvizsgálva valamit, az erkély vízszintes redőnyén keresztül. Csak kitalálni lehet, hogy mi az esemény történik az utcán, annyira érdemelve a spanyolok figyelmét.
A valenciai szállodában tartózkodva Korovin arra kérte az ajtót, hogy találjon neki két festési modellt. Egy gyors alkalmazott két lányt hozott a választáshoz, azonban a festő nem választotta, hanem egy pár-portrét festett a műfaj jeleneteinek ötvözésével. A pózolás után a mester megpróbált véletlenszerű modelleket fizetni, ám ezek határozottan visszautasították. Aztán Korovin vitte őket a piacra, ahol megvette a lányokat, akiknek tetszett a selyem sál és az új cipő.
A szerző nagyon finoman tudta érezni az ország nemzeti lényegét, jellegzetes vonásait. Arctípus, bizonyos gesztusok, fekete göndör haj – nem lehet kétséges, hogy tipikus spanyol nők vannak.
Az összehasonlításokat szeretõ mûvészoretikusok arra a következtetésre jutottak, hogy a szín színében a kép egyfajta folytatása lehet a híres Goya “Makhi az erkélyen” festményének. A történettervben Korovin nem kerülte el az összehasonlítást Eduard Manet “Erkélyével”. Az orosz impresszionista innovációja abban a képességben nyilvánult meg, hogy megragadja és ábrázolja azt a pillanatot, amikor a hősnők mozgása még nem érte el csúcspontját, teljességét. Ez tökéletesen megmutatható Leonora alakjának példáján, aki kissé imbolygott a barátja vállához. És pontosan ezt a félmozdulatot, félmozgást tudta javítani Korovin.
A végén a képet kiállították a Vándorok kiállításán, és sok pozitív véleményt kapott.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)