Sok kortársától, velencei mestertől eltérően, Giorgione nem írt nagy többfigurális kompozíciókat. Munkáiban lakonikus volt, a lényegét a telek belső asszociatív megértésével fejezte ki, gyakran lehetőséget adva a nézőnek, hogy elgondolkodjon és megértse a képet.
A Pásztorok imádásakor a Szent Család kötelező alakjai és a térdelő pásztorok mellett jelentős helyet foglal el a táj is – nem csupán háttér, hanem a fellépés aktív résztvevője. A horizonton mélyen elhelyezett perspektíváját kék hegyek zárják le, ami a tér és a levegő természetes érzetét kelti.
Különleges szerepet játszott a világítás, amely eltérővé vált: a kora reggeli órák tiszta tisztaságát, amely a quattrocento művekre jellemző, egy tompított délutáni fény váltotta fel, amely nagyobb képet ad a kép integritásáról és hangerejétől. A barlang sötétbarna színe szépen és kontrasztosan hangsúlyozza József, Mária és két pásztor ruháinak színét, akiknek hajlított háta simán és ritmikusan ismétlődik ovális vonalakkal, amelyek körvonalazzák a barlang bejáratát, melyben a karakterek találhatók.
Nagyon kevés dokumentumot őriztek meg a művész tevékenységéről. Giorgione egyetlen aláírással kapcsolatos festményét sem találta meg, néhány befejezetlen munkája manapság csak metszetekben és másolatokban ismert. A mester munkáinak hozzárendelése meglehetősen bonyolult probléma, amely a 16. század óta vitákat váltott ki a művészettörténészek körében. Manapság a legtöbb kutató hajlamosnak gondolja, hogy a Magok imádásának szerzője Giorgione, bár a 20. században erről sok vita folyt.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)