Vincent Van Gogh – a posztimpresionizmus irányának képviselője a festészetben. Élete során nem ismerte fel őt, sőt, könyörgött, ma vászonjai pedig minden múzeum büszkeségei és szerencséje az aukciós háznak.
A bemutatott kép második neve Etten falura utal Hollandiában, ahol Van Gogh szülei éltek. Így egy, a virágokat gondozó holland paraszt nő és a háttérben egy káposztamező jelenik meg a vászonon. Az esernyő élénk színű és piros árnyéka Provence káprázatos fényéhez kapcsolódik.
A vászont nem a természet írja, hanem a képzelet. Minden benne sík – mind számok, mind táj. A tér nem bontakozik ki mélyen, hanem a vászon síkjával párhuzamosan, külön zónákban fut – ezt a módszert Van Gogh a japán művészektől kölcsönözte. A “zóna” belsejében gyors, kézzelfogható ütések vannak telítve, amelyek a formák belső dinamikáját idézik elő.
Az “Arles hölgyek” egyértelmű és nagyon összetett munka. Az élénk színek ellenére a kép önkéntelen szorongásérzetet okoz a néző számára, amelyet súlyosbít a járó nők szomorú arca. A munkát a művész élete utolsó nyolc évében írta, amikor a körülötte lévő világ csak szenvedést okozott neki.