A barátja, Louis Pietta birtokában tartózkodása során Pissarro számos tájat festett, amelyek közül a legeredményesebb a Monfuco melletti Harvest. A mű valódi őszinteséggel, frissességgel és nyitottsággal ragadja meg.
Ebben a kreatív időszakban a művész az impresszionizmus stílusában dolgozott, és a szenzáció, amellyel a képet adta, az érett kenyér illata, amely szinte anyagi anyaggá vált, és az egész teret vastag illatos klubokkal töltötte meg.
Pissarro mesterien közvetítette azt a természetes kontrasztot, amelyben Franciaország nyugati részének természete híres: a fák buja növényzetéről, amelyek ellen a szalma megszerezte az arany színét, és a nemesfém luxusával ragyog. A palettát telített fényerő jellemzi, és még az a tény, hogy a szokásosnál kevésbé változatos, nem befolyásolta a kompozíció örömteli hangulatát.
A művész könnyedén és természetesen dolgozott, széles kefékkel és éles mozdulatokkal végzett ütéseket. Festéshez néhány helyen még egy spatulat is használt. Mindezek a technikák lehetővé tették, hogy a vászon egyes szakaszaiban homályos tervek benyomását keltsék.