Paul Gauguin “Csendélet gyümölcsökkel” A csendélet az antikviták óta mindig is népszerű műfaj volt. Úgy tűnik, hogy ebben nincs semmi különös, a hétköznapi háztartási cikkek, zöldségek, gyümölcsök, vadhúsok mindennapi életében. A művész azonban, aki gondosan komponál csendélet, e közönséges dolgok szépségéből inspirál, és ezt a lelkesedést és inspirációt közvetíti festményében.
A néző ezt érezte, tehát a csendélet könnyen olvasható műfaj, és bármilyen helyiséget díszíthet. A francia festő, Paul Gauguin a csendélet műfajában dolgozott. Munkájában nem olyan sok csendélet van, mint kortárs Van Gogh, de mindegyik eredeti és sajátos. Gauguin mondta, hogy fáradtnak érezte magát a csendéletek létrehozásával.
A művész másik jellemzője, hogy soha nem komponált csendéletek kompozícióját, ami azt jelenti, hogy nem az életből, hanem az emlékből írt. Nem ritka, hogy Gauguin vegyes műfajt készít, amely a csendéletet kombinálja a belsővel és még a portréval is. Ilyen kép például az 1888-ban írt “Csendélet gyümölcsökkel” című cikk. A kép összetétele különbözik az akadémiai festményektől.
A néző úgy néz ki, mintha a kamera elrabolta volna a keretet, amikor nem minden tárgy illeszkedik a mű keretébe. Az elemeket és a gyümölcsöket magas szempontból mutatják be, amely benyomást kelt az asztal ferde síkjáról. Az almát és a körtét véletlenszerűen szétszórják az asztal körül, némelyikük fehér tányéron fekszik, egy fekete teáskanna, amelyet nem tartalmaz teljes egészében a fény, tükrözi a fényt.
A bal felső sarokban egy fiatal lány arca látható, amely a csendélet szépségére gondol. Arca színe természetellenes, ám ez jellemzi a művész naiv világképét, amely a színeket saját látása szerint ábrázolja, így a lány arcképe könnyen illeszkedik a kép általános színéhez.
Könnyű, vibráló ütésekkel a művész továbbítja az asztal síkját és a tárgyak mennyiségét. Bár sok tárgyon fekete szegély látható, ez nem teszi a csendélet dekoratívvá. A finom színkombináció különlegessé teszi Gauguin festményét, mert nem hiába, hogy a művész munkája külön oldal a világművészet történetében.