Az első gondolatom, hogy ezt a csendéletet megnéztem, az volt, hogy minden tárgy ellenőrizetlen támadást hajt végre. Lehet, hogy ez a föld elhagyta a tengelyt, talán egy angyal szólalt meg, amely bejelentette a világ végét? A föld, a víz és a nap összekeveredtek a láthatáron, bejelenti a Föld bolygó utolsó véres naplementének diadalát.
A dolgok már elvesztették tulajdonságaikat és funkcióikat, és szemtanúi vagyunk a forma elvesztésének folyamatának. Az asztalon található csendélet életre kelt: vázák, kés, üveg, gyümölcsök – minden egy őrült tánccal kezdődött. És alaposabban nézze meg, a levegő légköre megsemmisül, sűrűbbé válik és elveszíti átláthatóságát. Az asztal felét terítő borítja, de a vászon fokozatosan, centiméterenként jön le, és kiteszi az asztal pokolivörös felületét.
Egy másik érdekes elem, amely egy láthatatlan ember kezét tartja, az orrszarvú. Talán ez a kürt volt a kezdete a tárgyak lebegésének és újjáéledésének? Dali világképében ez teljesen lehetséges, mert számára az orrszarvú szent és misztikus tárgy és egy elefánt koponya. Ez a szürreális valóság őrültté tesz téged, minél inkább belemerülsz, annál valóságosabbnak tűnik. Ideje leállni…
“Hat hónapig – emlékszik vissza Dali – arra törekedtem, hogy elsajátítsam a régi mesterek technikáját, megértsem a tárgy robbanóképességének titkait.” Dali csendéletében az objektumok elveszítették mozdulatlanságát, őrült temperamentumú mozgást szereztek. Ez a tangó jellegű vivante forgószél tönkreteszi a valóság megértését. De egy olyan világban, ahol az orrszarvúszarv uralkodik, minden lehetséges, még az “Élet csendélet” is.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)