Egyszerre a munkát Teniers önarcképének hívták. Bár a feltételezést jelenleg nem erősítik meg, a kép nagyrészt önéletrajzi. Mindenesetre Teniers abban az időben kifejezte korának műfaj-művészére vonatkozó elképzeléseit.
Egy szerény és göndör alak, a hüvelykujjával rövid, edzett kezek feltűnőek. Ugyanakkor láthatjuk, mennyire ügyesen tartják e kezek kefét és egy festékpalettát, amelyben a ábrázolt látszólag folyékonyan működik. A művész arca rusztikus, ám őszinte jóindulattal ragyog.
A kreatív személyiség külső vonzereje és belső szépsége közötti ellentétre építik a Teniers-festő imázsát. Az önarckép korai feliratkozásában egy tanuló, aki egy festőállvány mögött ült, hátul a néző felé, a háttérben látható. A hallgató hasonló alakja látható ebben a képen. Megismétli az “Önarckép” kompozíciót a tükörképben, azonban a két összehasonlítandó portrében a festők arca észrevehetően különbözik egymástól.