A flamand festő, Peter Paul Rubens képe “II. Fülöp lovas portréja”. A portré mérete 314 x 228 cm, olaj, vászon. II. Fülöp spanyol király. II. Fülöp Károly fiát és örökösét 1554-től Nápoly és Szicília királyának tekintik, és 1555 óta, amikor apja elhagyta a trónt – Spanyolország, Hollandia királya és Spanyolország minden tengerentúli birtokának tulajdonosa. II. Fülöp karakter hülye és fenntartott; kétségtelenül okos, egész nap fáradhatatlanul dolgozott, széles memóriájával rendelkezett, de nem kapott ajándékot egyértelmű gondolat és gyors döntéshozatal iránt.
II. Fülöp folyamatosan habozott és megváltoztatta szándékait, és ez nagyon sok nehézséget és kudarcot okozott neki. Hatalmának erősítése Európában és az eretnekségek elleni küzdelem – ezek voltak II. Fülöp spanyol király egész politikájának két fő feladatai; ezek miatt annyi anyagi és erkölcsi áldozatot hozott, hogy uralmát a spanyol hatalom “vége kezdete” – nek nevezhetjük.
A természetéből fakadóan hideg, kegyetlen, arrogáns és gyanús II. Fülöp nemcsak egykezes döntéseket hozott minden fontos ügyben, de még a teljes apróságokba is beavatkozott. A rendkívüli büszkeség szintén II. Fülöp egyik jellegzetes vonása volt; társainak legkisebb függetlenségét sértésként és presztízsének mérséklésére tekintette.
Uralkodása az inkvizíció aranykora volt, mivel Ferdinand és Isabella ideje alatt intenzíven folytattak eretnekeket. Időnként II. Fülöp király szintén jelen volt az auto-da-fe-n, aki minden tőle telhetőt megtett az eretnekségnek a leginkább embertelen intézkedésekkel történő felszámolására. A családi életben II. Fülöp nem volt boldog. Többször házas.
Az első feleségtől II. Fülöp fiát született, Don Carlos-t, aki később halálos ellenségeskedésben volt apjával. Félve, hogy fiának külföldön való elmenekülésétől fogva, II. Fülöp bebörtönözte a palota egyik távoli szobájában, ahol Carlos hamarosan meghalt. II. Fülöpnek nagyon sok szerelmese volt, ám ezek nem tönkretették az államháztartást: magántulajdonban a király nem volt pazarló. Végtelen háborúk, szinte mindig kudarcot vallottak, a szorgalmas és merkantilis népesség barbár üldözése a vallási hitek miatt – ez hozzájárult Spanyolország elszenvedéséhez és szinte teljes csődjéhez II. Fülöp életének vége felé. II. Fülöp spanyol király fájdalmas betegségben halt meg; életének végén jellegzetes komor kitartással tekintette a fizikai szenvedést.