Ebben a grandiózus freskóban Correggio alkotása két stílusos vonása volt. Egyrészt a Magas reneszánsz jellegzetes monumentális stílusában hajtják végre. Másrészről a mannerista vonások, amelyek a figurák kifinomult és realisztikus ábrázolásában, valamint a kompozíció dinamizálásának vágyában mutatkoznak meg, már benne is megjelennek.
A jelenetet úgy kell értelmezni, hogy a teológus János Patmos szigetén, ahol száműzetésben volt, látomása volt. Ezt az elképzelést az Apokalipszisben írta le. A kupola kompozíciójának oldalain négy evangélista látható: Luke, Matthew, Mark és John. Mindegyikük mellett az egyház atyja. A dob fölött, növényi motívumokkal díszítve és az evangélista ismétlődő szimbólumaival a néző az apostolok alakjait láthatja.
Közülük az evangélista János. Ám más apostolokkal ellentétben úgy ábrázolják, hogy nem a felhőkön ül, hanem mintha egy karnis mögül bámulna. Tehát a művész hangsúlyozza, hogy John itt megfigyelő, nem résztvevő. Correggionak sikerült elérnie azt a lenyűgöző hatást, hogy a kupola középső részén kibővítette a teret a Krisztus alakját körülvevő arany fény révén. Távolról nézve ez az arany háttér szinte monoton. De közelebbről megvizsgálva megkülönböztetheti, hogy a kerubok aranyfejeiből áll.