Ezt a festményt Vermeer egyik legjobb művének tekintik. A telek nagyon szokatlan. A művész ritkán ábrázolta az emberek “szegény életét” és egyszerű nőket. Általában a leánytisztviselõk csak a környéken vannak jelen jól öltözött, gazdag hölgyekkel. Időközben észrevehető, hogy Vermeer nagy örömmel írja le a kézművességben lévő tárgyak durva textúráját egy korsó tejjel.
Egy felhős, hosszú ideig mosott ablaküveg, olcsó vászonból készült ruhadarab, fallal borító stukkó, szemét a padlón – ezeket a részleteket nemcsak gondosan, hanem szeretettel dolgozták ki. Mindig elbűvöli a nézőt és a vászon főszereplőjét. Pózában tele van nyugodt koncentrációval. A lány kezét, durva munka közben, olyan szokásosan és ügyesen tartja a kancsót, hogy gesztusuk még elegánsnak tűnik. Az asszony arca nem nevezhető gyönyörűnek. De az ifjúság mesterfrissességét olyan meglepően veszi észre benne a mester, az ablakon lévő reggeli fény annyira rá rámutat, hogy végtelenül édesnek tűnik.
A képen a fő szerepet természetesen a fény játszik. Meghatározza az egész jelenet légkörét. Ha megvizsgálja a munka legfényesebb területeit, láthatja, hogy Vermeer fényt ír klaszterekbe. Ezek a klaszterek különösen jól láthatók a kancsó nyakán és a kenyérkosár fogantyúin.
Miközben Jan Vermeer tejet öntik a korsóból, minden bizonnyal az egyik legszebb lírai festőnek nevezhetik. Mesteriasan ábrázolja a dolgokat: a képen látható kenyér inkább “kenyérnek” tűnik, mint az életben; a leányi szorosan keményített sapka fehérebb, mint a hó. De vajon ez a művész hatalma a néző felett? Alom a konyhasarokon, a kancsó fogantyán remegő napsugárzás – mindez önmagában nem jelent semmit külön. Akkor mi a baj? Talán a legjobb kép Vermeerről a “A kézműves egy kancsó tejjel”.
Egy tálba öntött vékony tejfolyam olyasmit jelent, amelyet csak nagyon durván lehet kifejezni a “míg” szavakkal. Tejet öntenek, és a szobalány arcán reggel van, “álmatlan” duzzanat, a szemetet még nem söpörték ki az ajtón, és az ablakkötésben hiányzik egy üveg. És mindez együtt – miközben a tejet kiöntik a korsóból – könnyebbé válik, mint a levegő. És valamilyen oknál fogva – nem ismert, hogy hogyan és miért – ez az időszerűség említi a legjobban az örökkévalóságot.