Ez a velencei festő nagy vászonokat készített, amelyekben a karakterek pózok és gesztusok összetettek és kifejezőek, a fény pedig sötétséggel küzd. Ebben az esetben Tintoretto az ősi mítoszhoz fordult, miszerint Zeusz, vagyis a rómaiak közti Jupiter, Leda szépségével elbűvölő, hattyú formájában jelent meg számára.
A cselekmény népszerű volt az olasz művészek körében, mert képes ábrázolni az érzéki szeretet árnyékát, ábrázolni egy gyönyörű nő meztelen testét, és végül különleges képlékenységet kölcsönöz a képnek. Tintoretto mellett a hattyú eljut Leda felé, amely maga hasonlít e kecses madárra.
A legenda szerint az akció az Evrot folyón zajlott, ahol Leda fürdött, de a művész áttette a színpadot egy gazdag velencei ház szobájába. A szépség az ágyon fekszik, mögötte egy bársonyfüggöny, amely kiemeli a test fehérségét, és hangsúlyozza annak simaságát és érzékenységét. A bal oldalon egy szolga van, aki, nem tudva, hogy milyen hattyú, ketrecbe fogja helyezni. A szobalány akciója, amelyből Leda bezárja szeretőjét, fokozza a képen rejtély pillanatát.