Parmigianino “Madonna, Szent István és Keresztelő János” festménye olaj a fán. A tisztán dekoratív festményhatások iránti szenvedélyt a mandarin kör metszetének kidolgozása határozza meg, amelynek kialakításában Parmigianino fontos szerepet játszott. Neve szorosan kapcsolódik a két új gravírozás típusának – a maratásnak és a színes fagravírozásnak – a 16. században kifejlesztett olaszországi fejlődéséhez, amely a képalkotó és dekoratív megoldások széles lehetőségeivel vonzotta a mandaristákat. Parmigianino volt az egyik első rézkarc mestere, amely Európában széles körben elterjedt.
Az olasz művész néhány olyan maratásában, mint a “Hely a sírban”, “A mágusok imádása”, “Thais” és mások, a maratás sajátosságai, egyenetlen, szakaszos érintése annak a vágynak van alárendelve, hogy bizarr, titokzatos fény – és árnyékjátékot közvetítsen, hogy az egész képhez juttassa a törékenységet és súlytalanságot. . A mandarin körben különösen széles körben elismert színes fagravírozás megjelenését eredetileg Velencével társították, ahol a metszetek festői tendenciái jelentek meg a 16. század első évtizedében.
A színes fametszet feltalálója, az úgynevezett “chiaroscuro” Hugo da Carpi több éven keresztül működött Velencében, és 1516-ban a velencei szenátusból szabadalmat kapott találmánya számára. Hugo da Carpi, miután bevezette a több táblából történő nyomtatást és a lineáris mintát folttal váltotta fel, a szabad, széles ecsetfestmény festményét gravírozta. Noha Hugo da Carpi keresése sok szempontból közel áll Velence mestereinek kreatív törekvéseihez, a festészet iránti vonzása egyoldalú, és alárendelte magát a dekoratív effektusok keresésének. Ezt már tükrözik a Raphael kartongravírozások rácsra, amelyeket röviddel azután készítettek, hogy Hugo da Carpi Rómába költözött, és még nagyobb mértékben jellemzik későbbi, Parmigianino, például Diogenes rajzai alapján készített lapjait.
Parmigianino nagy hatással volt a chiaroscuro művészet további fejlődésére, amelynek rajzai a 16. század végéig a chiaroscuro mesterei voltak, amely a reprodukció fő anyaga. Életének utolsó éveiben a mester szinte nem festett, “Madonna, Szent István és Keresztelő János” festménye csupán a nagy művészet világába való visszatérés kísérlete, hanem csupán pénzt keresni.
Az alkímia nem csak elvonta a művészt a fő hívásától, hanem idő előtti halált is okozott. Az állandó “kommunikáció” a higanyval, a gőzének folyamatos belégzése a festőt lázhoz és hasmenéshez vezette, és néhány nap alatt kiégett. Parmigianinót teljesen meztelenül hagyta el eltemetten, mellkasán egy arcellátus cipruskereszttel a Parma és Casalmaggiore közelében lévő szolgasztó testvérek templomában.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)