“Önarckép konvex tükörben”, a képet Parmigianino művész festette húsz éves korában. A portré mérete, átmérője 24,5 cm, fa, olaj. 1524-ben Parmigianino gyámjainak szorgalmazásával megérkezett a Vatikáni Kúriába Rómában, ahol megismertették az újonnan megválasztott VII. Kelemen pápával.
Mesterének bemutatása érdekében a művész számos festménnyel mutatta be a katolikus egyház fejét, köztük a híres önarckép konvex tükörben, amelyben ragyogóan meghozta egy meglehetősen összetett és ígéretes feladatot, végül szinte szürreális megjelenésűvé téve képet. Ebben a portréban a fiatal művész demonstrálta a szokatlan térbeli effektusok síkon történő végrehajtásának mesterképességét, festményének egyediségét és összetettségét.
Parmigianino Parmában született 1503. január 11-én, igazi neve Francesco Mazzola. A jövő művész szüleiről szinte semmit sem tudunk, kivéve azt, hogy korán meghaltak. Az árva gyermeket apja rokonaihoz vitték, kevéssé ismertek, de a művészetfestményeikben jártasak. Nyilvánvaló, hogy a fiatal Parmigianino alapképzési tanfolyamát az ő irányítása alatt tartották. Parmigianino “lelki mentorjával” – Correggio-val – csak 1519-ben kapta meg a lehetőséget, hogy megismerkedjen, amikor Parmában dolgozott a San Paolo-kolostor freskóin.
1522-ben a tizenkilenc éves Francesco Mazzola már elérte a művészet olyan magasságait, hogy több freskó megrendelését bízta meg a San Giovanni Evangelista Parma templom számára. Ha hisz Giorgio Vasari művészek történészének, Parmigianino egyik őre kíséretében érkezett Rómába, és vele jelent meg a pápának.
VII. Kelemen pápa, látva a fiatalember festményeit, sok irgalmat mutatott neki, és másnap szó szerint a “kis parmezánról” szóbeszéd terjedt az egész városban. Azok, akik látták a munkáját, azt mondták, hogy Raphael szelleme “felszívta a művészt”, mert még a legtapasztaltabb rómaiak is úgy tűnt, hogy ilyen magas művészi képességgel bírnak egy ilyen fiatal művészben.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)