Michelangelo Buonarroti portréja, Marcello Venusti művész festette. A kép mérete 36 x 27 cm, olaj, vászon. Michelangelo Buonarroti – olasz szobrász, festő, építész, költő, gondolkodó. A reneszánsz egyik legnagyobb mestere. Michelangelo 1475. március 6-án született az arzzói melletti Caprese toszkán városban, Lodovico Buonarroti, a városi kormány tanácsadója családjában. Michelangelo születése után a család Firenzébe költözött apja új szolgálati helyére. Gyerekként Michelangelo-t Firenzében nevelték fel, majd egy ideig Settignano városában éltek.
Miután megtanulta az olvasást, az írást és a számlálást, Michelangelo 1488-ban, apja akaratával ellentétben, belépett a hallgatókba Domenico Ghirlandaio műhelyében. Itt a fiatal Michelangelo találkozott az alapanyagokkal és technikákkal, és ceruza másolatot készített a nagy firenzei művészek, Giotto és Masaccio munkáiról; ezekben a példányokban már megjelent a Michelangelóra jellemző formák szobrászati értelmezése.
Hamarosan Michelangelo elkezdett szobrokon dolgozni a Medici kollekcióval kapcsolatban, és felkeltette Lorenzo, a Csodálatos figyelmét. 1490-ben telepedett le a Medici-palotában és ott maradt Lorenzo 1492-es haláláig. Lorenzo Medici körülveszi korát a legjelentősebb emberekkel. Itt voltak költők, filológusok, filozófusok, kommentátorok, például Marsilio Ficino, Angelo Poliziano, Pico della Mirandola; Maga Lorenzo csodálatos költő volt.
Michelangelo az anyag szellemében megtestesült valóság-észlelés kétségkívül a neoplatonisták felé vezet. Számára a szobrászat egy kőtömbbe bezárt figura “elszigetelésének” vagy felszabadításának a művészete volt. Lehetséges, hogy néhány lenyűgözően hatalmas alkotását, amely úgy tűnik, hogy “befejezetlen”, szándékosan el is hagyhatta, mert éppen a “felszabadulás” szakaszában testesült meg a forma legjobban a művész szándéka. Michelangelo zseni lenyomatot hagyott nemcsak a reneszánsz művészetre, hanem az összes további világkultúrára is. Tevékenysége elsősorban két olasz városhoz kapcsolódik – Firenzéhez és Rómához. Tehetsége alapján Michelangelo elsősorban szobrász volt. Ez érezhető a mester festményein is,
Firenzében, Michelangelo öt évre elkészítette a Magas reneszánsz halhatatlan modelljét – Dávid szobrát, amely évszázadok óta az emberi test imázsának modelljévé vált – Rómában, 1499-ben – a Pieta szobrászati kompozíció, az egyik első műanyagban meghalt halott ember alakja. A művész ugyanakkor pontosan a festészetben valósította meg ambiciózusabb ötleteit, ahol a szín és a forma valódi újítója volt. II. Julius pápa parancsával Michelangelo 1508-1512 között festette a Sixtus-kápolna mennyezetét, és egy bibliai történetet ábrázolt a világ teremtésétől az árvízig, és több mint 300 figurát tartalmazott. 1534-1541 között, ugyanebben a Sixtus-kápolnában, III. Pál pápa számára, Michelangelo grandiózus, drámai freskót mutatott be “Az utolsó ítélet”.