Michelangelo Buonarroti “Pieta” vagy “Krisztus gyász” szobra. A szobor magassága 174 cm, márvány. A legnagyobb mű, amely a fiatal szobrászat előterjesztette Olaszország első mesterei között, a Pieta márványcsoport volt. A 15. és 16. század fordulóján bemutatott Pieta Michelangelo alkotásaiban megnyitja azt a periódust, amelyet megrázkódhatatlanul hitt a reneszánsz humanista eszményeinek diadalmassága, a hősies képek integritása és az monumentális művészeti nyelv klasszikus tisztasága.
A fiatal mester kreatív kutatásainál már egy fontos és felelősségteljes téma megválasztása is jelzi – a Szűz gyászának az elhunyt fiát gyászolva. Ezt a témát olyan mélységgel kell értelmezni, amely a 15. század mesterei számára nem elérhető. Ebben a csoportban a szánalmas karakter képeire mindig vonzó Michelangelo példát adott a drámai konfliktusok mély pszichológiai felfedezésére. Bátran megsértette a hagyományt, és fiatalként ábrázolta az Isten Anyját, ezzel árnyékolva különleges szellemi tisztaságát. Mária képének magas szellemi képessége, érzelmeinek nemes visszatartása megfosztja a tragikus témát a reménytelenség árnyékától, megvilágosodott karaktert adva a fiatal anya fájdalmainak.
Ebben a csoportban Michelangelo mesterként mutatta be magát, szabadon megbirkózva a kompozíció felépítésének nehézségeivel, érezve a gesztus érzelmi tartalmát. Például mennyire kifejezőképesség van Mary lehajtott fejében, bal kezének elmozdulásakor, amelyben meditáció, gyászos zavarosság és egy kérdés várható el.
De a műanyag feldolgozása szempontjából ez a csoport ismert lépés előrelépést jelent a Kentaurok csataához képest, amelynek élénk szabad műanyag messze megelőzte korát. A kötetek modellezése a római “Pieta” – nál meglehetősen részletes – ez különösen vonatkozik a ruhadarabokra; a márvány felülete finoman csiszolt az általánosan elfogadott akkori hagyományok szellemében.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)