Muse Talia [1450-1460] Michele da Pannonio, más néven: Michele Ongaro, Ferrara Iskola. Budapest, Szépművészeti Múzeum, inv. No. 44. Nyár, tempera és olaj, 136,5 x 82 cm, Arnold Ipoi adományozta 1880-ban; a 18. században a Ferrara Dominikai Kongresszusán volt, az inkvizíció konferenciatermében; 1857-ben a Sagro Monte di Pieta római galériájában tárolták; Ipoi a firenzei antik Ribeletből származik.
Kiállították Ferrarában 1933-ban a Ferrara Reneszánsz kiállításon, 1966-ban a párizsi Petit Palais-ban a XX. Századi magyar művészet kiállításon, 1972-ben a Római Palazzo Velencében a Magyar Művészeti Kiállításon, 1973-ban a Budapesti Múzeumban. képzőművészet a “Reneszánsz művészet Európában” kiállításon és 1981-ben a “Szépművészeti Múzeum 75. évfordulója” kiállításon. Ahogy a művész neve tanúsítja, ez a jelentős Ferrara mester magyar származású volt. Művei közül kevés maradt fenn a mai napig; Budapesten kívül további két oldaloltárfestmény is megőrződött, amelyek a Ferrara Művészeti Galériában találhatók.
A budapesti festményt az EX MICHAELE PANONINO jelzéssel ellátott parcellával látják el. Pannonio fennmaradt munkái a mű késői időszakához tartoznak, amikor stílusát a sokkal fiatalabb művész, Cosimo Tura erőteljesen befolyásolta. A Tura-t és a Pannonio-t egyaránt jellemzi a fémesnek látszó ékszerek, ékszerek és virágok játékos ábrázolása.
A természetes perspektivikus kép vágya, a trón helyes helyesírása építészeti szempontból – mindez a reneszánsz jellegzetessége, ám a ruhadarabok gótikus formákat mutatnak. Ennek a munkának a megrendelője Borso d’Este Ferrara hercege volt. A trón lábánál található görög és latin feliratok között a herceg egyik regalia látható. Régóta azt hitték, hogy a festmény Cereset ábrázolja, ám ezt a véleményt nemrégiben elutasították. M. Baksandall javasolta. hogy a budapesti festmény egy múzákat ábrázoló festéksorozathoz tartozik, amelyek egy időben a Belfior-palota művészeti stúdióját díszítették – az egyik a Ferrara környékén fekvő d’Este hercegek palotája. 1632-ben az épület még létezett, bár 1483-ban tűz pusztította el.
Baksandall volt az első, aki felhívta a figyelmet a budapesti festmény és a múzsák sorozatának kapcsolatára, valamint arra a tényre, hogy Garvino da Verona humanista, aki az “Este hercegek szolgálatában szolgált”, levelet küld a Lionello hercegnek egy múzákat ábrázoló festéksorozat programjával, részletes ismertetésével. véleménye szerint a neveik alapján kell levonni őket. Az 1447-ben kelt levél minden valószínűség szerint válasz volt a herceg kérésére.