A kúria vagy a falusi templom hátsó udvarát déli napfény elárasztja. A nyírfák ágos koronái bizonytalan árnyékot dobtak a fűre, fáradtan a melegről. A zöldek alacsonyabbak a Napnál, enyhén tompa színűek. Maga az ég, a lombozaton keresztül nézve elszíneződött a nyári napok bőségétől és nagylelkűségétől. Az épület fehér falai, a fatörzsek, meleg fényt tükrözve, a munkát ünnepi nyári hangulattal töltik meg.
A friss kerítésnek még nem sikerült kiégnie és elveszítenie a természetes színét. A tökéletesen sima gyep hangsúlyozza a szigorú rendet és a kompozíció otthonos hangulatot és vonzóvá teszi. A ábrázolt nap szépsége mögött kitalálható a szerző hangulata, csodálata a csendes, a birtok bármely parádéjának nélkül.
A nyári déli hallgatást a mű homályos színei hangsúlyozzák. Nincsenek feltűnő színek, nincs dinamikus, éles vontatás. A szerző elkerüli azokat a részleteket, amelyek sérthetik a csendes idilli kompozíciót, annak nyugalmát és lágyságát.