Minden művésznek önarcképe van – ez a festő kedvenc műfaja. Paul Gauguin munkája sem kivétel. Tekintettel a művész rendkívüli gondolkodására, minden portrája sajátos. Az “Önarckép” A Les Miserables “” Vincent Van Goghnak szentelték, és Gauguin Arles-i útja előtt festették.
Szokatlan játékot játszottak a festők között – egy verseny, amely már korábban kezdődött Emil Bernard önarcképével, a falon Van Gogh-portréval. A portrét Van Goghnak adományozták, aki úgy döntött, hogy Arles-ban létrehoz egy művész artelt.
A művészek élénk levelezést folytattak, amelyben megbeszélték munkájuk új időszakát. Az ilyen kommunikáció során Gauguin elküldte Van Gogh-nak önarcképét a háttérben Bernarddal, míg Van Gogh önarcképet írt egy Gauguin-nak szentelt buddhista szerzetes képén.
Érdekes tény, hogy Van Gogh az önarcképét ugyanazon a háttérre helyezte, amelyet Gauguin használt. És a Van Gogh által kitalált kép világossá tette Gauguinnak, hogy mindent megtesz a terv végrehajtása érdekében. Ezenkívül megjegyezte, hogy Gauguin portréjában kissé kétségbeesetten néz ki, és elvtársa támogatása mellett úgy döntött, hogy megmutatja nyugalmát és elszántságát. De Gauguin önarcképében a hangulat teljesen más volt. És a “Les Miserables” név Jean Valjean-ra utal bennünket – Victor Hugo regényének főszereplőjét.
Valjean volt korábbi elítélő, nehéz sorsú, és a művész, aki lázadóként jelenik meg, akinek a burzsoá társadalomban nincs élet, a képén ezt a hatást akarta erősíteni. Balra helyezte portréképét, amely a festészetben nem szokásos eszköz, arca egy része megvilágítva, részben árnyékban van, és a természetének ellentmondásos természetéről beszél. Éles szeme közvetlenül a néző felé csúszik. A sárga-narancssárga falon lévő kontrasztos rajzok dekoratív elemként szolgálnak a képen, amelyeken a művész festményesebb képe látható. Az “Önarckép” Les Miserables “” festmény Van Gogh számára kihívást jelent nagyszerű dolgok megvalósításában, amely a művészek új kreatív útjának kezdete.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)