Polenov született tájfestő, e műfaj fejlesztésében elért érdemeit alig lehet túlbecsülni. Megváltoztatta a műfajt és magát is – ezért a művész tájfestménye általában két szakaszra oszlik: az 1880-as évek közepe előtt és után.
Első alkalommal igazán érdeklődött a franciaországi Polenov táj iránt – ez történt Normandia útja során. Az akkori tájképi munkákban a festészet legfontosabb alapelvei már teljes mértékben nyilvánvalóvá váltak – a szín tiszta frissességét, a természetes motívumot, a jól hangolt kompozíciót és a tiszta rajzot.
Később néhány végrehajtási feladat eltűnt, Polenov visszautasította a két terv közötti általános kontrasztot, és nem követte annyira szigorúan a plenáris követelményeket, tisztán költői költészetű művek készítésével próbálva létrehozni a közvetlen természet iránti szeretetet – e megközelítés élénk szemléltetése a művész népszerû Abramtsevói mesterműve.