A mester miniatűr vázlata döbbenetesen és hangulatban meglepte a közönséget. Ha nem két világos őszi nyírfa és a távolból látható erdő, akkor a táj nyár is lehetett volna. A paraszt kunyhók hideg kék színe visszatükrözi az őszi égboltot, nedvességgel és hűséggel töltve fel a művet.
A zöldek továbbra is fényesek, nem frissességük. A vázlat fő hangulatát azonban a fák aranykoronái adják. Egyrészt meleget és fényt adnak a tájnak, másrészt buja, színes hervadásával egyértelműen jelzik az arany őszét.
A munka kényelmet és szeretettel tölt el egy egyszerű falusi sarok iránt. A könnyű, energikus lökést a lombozat mozgásának illúziója hozza létre, a megjelölt felhőket a szél szakítja. Egy elhalványult kerítés, egy országút útja, szürke tetők – az egész kompozíció átgondolt és gondosan ellenőrzött. A mű etikettje homályos fényben, “festetlen” apró részletekben kitalálható. A mű csodálja a pontos perspektívát és a színváltozatot.