Paul Cezanne látványvilága szokatlanul színes és bonyolult. Sok akkori kritikus nem értette művének lényegét, festményeit befejezetlennek, a művészt pedig szégyenteljesnek tartotta. Cezanne mindig a festészet sikereit akarta megszerezni, ezért sok konfliktusba kellett lépnie mindenkivel. Felesége nem hitt a képességeiben, apja kudarcnak ítélte őt, és barátai idővel is elfordultak tőle. Ez az elhúzódó konfliktus és a “Pierrot és Harlequin” – Cezanne egyik leginkább titokzatos alkotása – festményének értelmét adta.
A képen az ünnepi karnevál “Mardi Gras” kis része látható. Egyes forrásokban ennek a vászonnak Mardi Gras neve van, néha a “Shrovetide” nevet használják. Európa sok országában, mint Oroszországban is, ünnepelik a kopaszkorút. Meglehetősen gyakran a hagyományos jelmezekbe öltözött utcai színészek vesznek részt az ünnepeken. A kép Harlequint és Pierrot-t ábrázolja, akik a függöny mögül jönnek a közönséghez, hogy megmutassák teljesítményüket, ám még nem szoktak hozzá a szerephez.
Az évek során kialakultak a tradicionális ötletek e hősök természetéről. Pierrot gyakran szomorú, boldogtalan és sokat álmodik. Harlequin az ellenkezője, mindig vidám és provokatív, kész kalandra. De Cezanne a maga módján ábrázolta őket: Harlequin tele van büszkeséggel és arroganciával, Pierrot pedig nagyon tartós. Harlequinnek csúnya és durva vonása van, lenézi a nézőt, vigyorog, túl magabiztos. Erőteljes járással mozog. Pierrot teljesen másképp néz ki, szomorú, fél valamitől, nagyon szomorú arca van. Nevetséges járása van, mintha nem akarja volna belépni a színpadra, ám minden szomorúságára a néző észreveheti, hogy lopakodóan oldalra tolja Harlequint.
A hősök karakterét jelmezükben is nyomon lehet követni. Harlequin élénkvörös, szorosan illeszkedő öltözékben van, ami hangsúlyozza a kegyelmét, és Pierrot egy zsákos, fehér kapucnis öltözékben van, ami még további kínosságot ad neki. Harlequin karcsúnak néz ki kakas kalapjának fején, egy kesztyű kezében. Pierrot és Harlequin nem olyanok, mint az emberek, inkább bábok. Mozgásuk meglehetősen nehéz és törött.
A XIX. Század végén Cezanne színházi témájú festményeket írt, ennek oka az volt, hogy fiát ezután cselekedettel vitték el. Tőle a művész írta Harlequin képét, Pierrot modellje pedig fia barátja volt. Ebben a vászonban nincs művelet, a hősök teljesen ellentétesek egymással, külön-külön megyek, de valami összeköti őket.