Az egyik festmény, amelyet Pissarro készített, amikor mesterképessége elérte az érettséget, “Red Roofs” néven szól. A művész kifejlesztette saját stílusát, de nem állítja le a kreatív keresést, és folytatja a munkát Cezanne-val, hallgatva az ő tanácsát; ez különösen akkor figyelhető meg, amikor a kompozíció épül.
Ebben az időszakban a művész technikája kézzelfogható változásokon ment keresztül, és az 1877-ben az impresionisták harmadik kiállításán kiállított vászon azt mutatta, hogy ha a korábbi festményeken könnyű vonásokkal dolgozott, festéket vékony rétegekben alkalmazva, manapság alkalmazásuk sűrűbbé vált, ami a kép megkönnyebbülés elemeit szerezte meg.
Hozzájárult ehhez és az apró mozdulatokhoz, amelyek szinte elválaszthatatlanok a vászonon. Ezeknek a technikáknak a kombinációja lehetővé tette a mű világos és ragyogó színezéssel való kitöltését, és ha távolabb nézünk a képre, úgy tűnik, hogy az ecsetvonások, összeolvadva egy tömegbe, elkezdenek mozogni.
Ezzel szemben a színsémát eredetileg készítették: a képen a “hideg” a sápadt kék ég, a házak fehérsége és a barnás fák miatt jött létre, és a fényes piros tetők és a sárga mezők “melegítették” a tájat.