“Clerical” – Albreth Durer egyik legcsillogóbb portréja. Nem ismeretes, ki volt a portréban ábrázolt prototípusa, a művészkritikusok sokat vitatkoztak és spekuláltak, de nem jutottak konszenzusra. Ezért csak a kép szempontjából és művészi szempontból értjük.
Egyházi személy, aki úgy véli, hogy a vallásnak alapvető szerepet kell játszania a társadalom politikai és szellemi életében. Albrecht Dürer arckifejezéssel ábrázolt arckifejezést ábrázolt. Nincs reflexió, nincs lelkiség – csak makacs hit. Missziójának látja az egyház érdekeinek védelmét, és ebben megrázkódtathatatlan.
Ebben az időszakban a fermentáció növekedett a társadalomban, az emberek elégedetlenek voltak a kényeztetések terjedésével, amelyeket eladtak és abszolúciónak tekintették. X Leó pápa az indulgensek eladását szélsõségekbe hozta. Martin Luther 1517. október 31-én a Wittenberg-kastély templomának ajtaja felé szegezte “95 tézisét”, amelyben ellenezte a katolikus egyház jelenlegi visszaéléseit, különösen a reformáció kezdetét jelző indulgensek eladása ellen.
Dürer érezte a művész intuícióját, és nemcsak papot, hanem egy erődítményt ábrázolt. Vigyázzon az erőteljes makacs állára és az erős akaratú kifejezésre. Nem lép vissza, és nem ad utat. A reformáció küszöbön van, az előtt egy heves és könyörtelen küzdelem van…
A kép kompozíciója egyszerű és a színek visszafogottak, a semleges háttér fekete ruhája a fényes arcot hangsúlyozzák. Egy ismeretlen papnak gyönyörű vöröses haja volt, de a szeme nagyon sötét tanulóival felkeltette a figyelmet, minden belemerült bennük – mind gondolatok, mind remények… Csak hamistalanság. Nem meglepő, hogy Dürer azonnal megértette az emberi pszichológiát, de tudta, hogyan kell azt vászonon kifejezni. És az évszázadok során a művész szándéka és munkája lényege eléri minket. Ezért Albrech Dürer ragyogó művész, és a “Clerical” arcképe az egyik remekműve.