Claude Monet festményei óriási népszerűséget szereztek a közönség körében, és világszerte felismerhetővé váltak. Művei másoktól abban különböznek, hogy a művész saját stílusában írta őket, speciális technikát dolgozott ki nekik. Monet volt az impresionizmus egyik alapítója, tehát ismerte ennek a stílusnak a finomságait. Mindig új módszereket talált ki, hogy munkáiban reálisabb cselekményt érjen el.
1887-ben a művész úgy döntött, hogy festménysorozatot ír egy párizsi állomásról. Tehát az első ebben a sorozatban a “Station Saint Lazare” kép volt. Ez a sorozat 12 festményből állt, amelyek ugyanazt az állomást ábrázolták, de különböző időközönként, néhányuk évekből állt, különböző időpontokban és különböző szögekből. Minél újabb a kép, annál modernebb lett az állomás, mert az idővel minden megváltozott. Ezen a képen a néző látja az állomás legrégebbi verzióját.
A képen látható állomást reggeli köd takarja, amellyel a vonatok füstje keverhető. A néző három vonatot készíthet, amelyek körül tömeg ember kész repülni. De az emberek elég nehézek ahhoz, hogy részletesebben megvizsgáljanak, mivel a köd túl vastag. A képen többé-kevésbé egyértelműen látható egy kalap alakú férfi alakja, mások túl homályosak.
A kép felső részén látható az állomás magas üvegtetője, amely javítás alatt áll. Az alábbiakban vannak a sínek, amelyeken napi tucatnyi vonat halad át. A háttérben még a város körvonalait, a magas házokat is láthatja. Monet sokáig mindig színeket választott festményeire, ám végül nagyon jónak bizonyultak. Ez a vászon világos és meleg színekkel készül, csak a vonatok sötét sziluetteikkel állnak más tárgyak hátterében.
A ciklus későbbi festményein a művész egyértelműbben kezdett ábrázolni, lehetett világosan látni az embereket. Az első elmosódott kép a reggeli ködével a nap kezdetére emlékeztette magát, amely a festményciklus kezdetét jelképezi. Az ebben a cikkben leírt festmény a Párizsi d’Orsay Múzeumban található. A sorozat néhány festményét ismeretlen gazdag emberek vásárolták meg, és magángyűjteményeikben tárolják. Ugyanazokat a festményeket, amelyeket nem adtak el, szétszórják a világ múzeumaiban, Japántól Olaszországig.