A francia művész, Jacques Louis David volt a neoklasszicizmus alapítója. Munkájában, akárcsak az összes akadémiai festészetben, voltak mitológiai témákról írt munkák. A művész legújabb nagy munkája Dávidnak a Vénusz és a három kegye által lefegyverzett Mars festménye, melyet a kiállításon röviddel a művész halála előtt mutattak be. A kép erőteljes kritikát váltott ki abban, hogy a művész mindazt az inkompatibilis elemet annyira egyesítette, hogy a kép továbbra is rejtély.
Jellemzői a romantika és a realizmus, valamint a klasszicizmus idealizálása, amely hangsúlyozza a mű teljességét. Első pillantásra a kép erotikus oldala kiemelkedik. Ez hangsúlyozza a cselekmény játékosságát, a meztelen női testeket, a fiatal Ámorot, a szandál eltávolítását a háború istenéből. Látjuk, hogy a szerelem istennője lefegyverzi a Marsot, mellette ülve, három gyönyörű kegyelem tartja a sisakot, a kardot és a pajzsot. De a mű világosan megmutatja iróniát. A festményből hiányzik az ősi istenek imádása és a romantikus érzelmek.
A karakterek isteni természetét hangsúlyozó felhők erősen ellentétesek földi megjelenésükkel. Még Ámor elfelejtette a nyilakat, bár meg kell csapnia a szerelmes párok szívében. És a háború istene, Mars, nem így néz ki. Az sem világos, hogy mindennek miként kellene végződnie, mi fog történni, amikor Vénusz lefegyverzi őt. Ez a művész irónikus mosolya, amellyel a kritikusok még mindig vitatkoznak és új szellemes ötleteket adnak a festményről. De a tény továbbra is fennáll – ez a kiváló festőművész remekműve. A történelemben azok a modellek, amelyek alapján a karaktereket leírták, ismertek maradtak.
Ők voltak a brüsszeli La Monnet Színház művészei. Dávid sokáig kérte az egyetértésüket, ám mégis elérte célját. A Marie Lezuier táncos Vénusz lett a képen, Ámor képét a Lucien Petipa színház fiatal táncosától vették, és a képen az egyik kegyelem a II. Willem asszony asszonyja volt. Ez a nagyszerű munka a művész kreatív tevékenységének határozott eredménye.