1888-ban Paul Gauguin létrehozta a “Breton tájot a sertésekkel”. A vászon a Los Angeles-i Norton Simon Gyűjteményhez tartozik.
A bretoni sertést a breton táj sokféle színkombináció jellemzi. A kép tele van különféle színekkel. A puha, sima színátmenetek a telítettségben és a fényességben változnak. A képen tiszta napsütéses nap látható, melegre és harmóniára nyitva.
A festmények, amelyeket a művész a festmény létrehozására választott, visszhangzik egymással, kellemes harmóniát képezve. A táj bonyolultnak bizonyult, rengeteg kép és színes folt. A kép dekoratív és színes, mint egyetlen vizuális kép jött ki, bizarr és bonyolult.
A táj szeszélyes mozaiknak tűnik. A színes vonásokat függőlegesen alkalmazzák, szövött felületet utánozva, vagy művészi, finom szövés. A festmény a pasztell képe is hasonlít. Egy ilyen “pasztell” festmény egy remegő létezést, az élet könnyű lélegzetét testesíti meg, amikor a környező valóság önmagában gyönyörű, anélkül, hogy bármilyen kifinomult díszítésre lenne szükség. Az élet ötlete, fényes nyitott színei, kifejező formái és vonalai valódi inspirációt jelentenek a művész számára.
A tájat színes színtelítettség jellemzi, és árnyalatokban gazdagodik. A művész nem veszi igénybe a kemény fekete körvonalakat, elválasztva a sziluettjét és a képeket a lehető legnagyobb mértékben körülhatárolva. Éppen ellenkezőleg, vászonja valószínűleg minden forma és szín átmeneti, észrevétlen és észrevétlen átalakulása mások felé. Nincs vonalváltozás vagy túlzott törékenység, például Van Gogh festménye esetében. Semmi sem akadályozza az észlelést, vagy megsérti a munkához való érzéki csodálatot.
A kép síkja rendkívül tele van. Az ég tere, az úgynevezett szabadság, levegő tere valamivel kevesebb a vászon teljes térfogatában. Az ég tiszta kék színű, a színe bonyolultabbá teszi a sárga árnyalatát, könnyű arany fényre emlékeztetve. Az égbolton számos felhőt ábrázoltak, ahonnan ez a meleg arany fény jön ki. Így vagy úgy, az arany részecskék, a napfény és az energia részecskék jelen vannak a kép egyes alkotóelemeiben, átalakítva és kitöltve a tájat fényes és kimeríthetetlen erejével.
A táj töltött és ihlette a szín és a ragyogó nap ötlete. A kép hangzásképessége és életerőssége, a megszokott, de örökkévaló és örök titkokkal és életkérdésekkel telített önerõsítéssel rendelkezik, amely, ha feltárja titkait, az csak az alkotók, akik ötletes ajándékukkal fentrõl adták nekik. A táj nagyszerű és vonzó, mint az igazi zseni, Paul Gauguin is nagyszerű és vonzó.