Paul Gauguin festménye “A kis breton kerek táncát” a művész 1888-ban festette, és ez példája a posztimpresionista ábrázolás módszerének.
Gauguin írási stílusa kombinálta a 19. század második felének festészet két vezető trendjét: az impresszionizmust és a posztimpresionizmust.
Mindenekelőtt Gauguint ismerték a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb mesterének. A művész azonban munkáját annyira egyedivé tette, hogy alkotásainak értékelési mintázata aligha lehet igaz.
A “Kis Breton kerek táncja” festmény meleget és fényt tölt fel a térben és az időben. A sárgás-rózsaszín árnyalatok a vászon lágyak és meghatóak.
A művész az összetett színkombinációkat választja ki, és inkább a nyílt, tiszta színmegoldásokat részesíti előnyben. A képet nemcsak dekoratív jellegének és kifinomult színválasztékának, hanem a kompozíciós felépítés eredetiségének emlékezetére emlékezzük.
A figurák mozgása egy kerek táncban egyértelműen érezhető: könnyű, zárt, gyors. A figurák mozgása elsöprő és nyitott, ugyanakkor maga a vászon palettája is nyitott és kifejező.
A kis bretonok száma megkülönböztetett és legfontosabb. Szenvedélyesek, őszintén boldogok. Számok úgy tűnik, hogy egy arany fényben vannak körülvéve, körülvéve, és színes arany vontatások “gyűrűjében” fogva. Ebből az következik, hogy képeik néha olyan fenségesnek és jelentősnek látszanak-e. Mozgásaik magabiztosak és bátorak, tele örömmel és könnyedén.
A kép háttere dekoratív panelekre vagy gobelinre emlékeztet, összetett színes betétek és textúrák összefonódásával. A művész által alkotott kép meglehetősen puha, ám az ellentétes megoldások nem zárhatók ki. A kép színtartománya elsősorban simán folyó és egymást átfedő árnyalatokból áll, és összetett színűek vannak.
Gauguin művészi stílusa e képhez viszonyítva a pasztell technika hasonlít. Ebből következően a alkotásmódjában szereplő mű kétértelmű és kíváncsi. Friss, tiszta színek, a tollas technikához hasonló sima átmenetek egyedülálló módszert adnak Gauguinnak, mint a posztimpresionizmus kiemelkedő művészének.
A kép általában nagyon friss és nem triviális. Ezenkívül a játék bizonyos alkotóelemei is jellemzik. Erre példa az előtérben lévő apró kutya képe, amely bizonyos szempontból kiegészítő elemként szolgál, amely felépíti a gyermekkori és a gondatlanság e világát.