Életének utolsó nyarán Sera a kis kavicsos kikötőben töltötte, amely aktív kereskedelmet folytatott szomszédaival a belga határon. A művész itt rajzolt témákat egy kis olajfestmény-sorozat számára, amelyek a legszokatlanabbak az alkotásában.
“Csatorna a kavicsban. Fülöp kicsi kikötője” büszke pompáját és komoly csendjét csodálja. Sera általában kikötőit a műhelyben készítette el, ennek ellenére a Por-en-Bessin, a Grancan vagy a Honfleur tájak többsége magában hordozza a szabadtéri festmény vázlatosságát és improvizációját. A Gravelin festményein nem volt helye lelkes impulzusoknak, itt minden nagyon visszafogott és pontosan kiszámítva.
Úgy tűnik, hogy Sera távol tartja a nézőt, és ez a távolság érzése, vagy inkább valamiféle leválódása a tompa színek és a tompított fény használatával merül fel. Az üres töltés és az előtérben ábrázolt monumentális kikötők olyan furcsa benyomást keltenek, hogy a kép hangulata valahogy irreálisnak tűnik.
Érdekes módon Sera befejezetlennek hagyja ezt a tájat, ami nagyon vonzó a néző számára.