Várva Paul Gauguin érkezésére, Van Gogh elkezdte a sárga ház díszítését. A művész úgy döntött, hogy egy sor festmény sorozatával díszíti a helyiséget, amelyben barátja élnie kellett, beleértve a csendéleteket a napraforgóval. Azt tervezte, hogy a csendéleteket a szoba falaira lógja, vékony narancssárga fakeretbe helyezve. A sorozat szinte az összes “napraforgó” sárga színben készült, ami megegyezett a ház díszítésének általános elképzelésével.
Ez a festmény a művész egyik legismertebb csendéletévé vált. Van Gogh-t nagyon gyorsan kényszerítették rajzolni, mert a vázában lévő napraforgó gyorsan elhalványult. De még a látásukba eső virágok is méltók voltak a kreatív megtestesítésre. A festmény színsémája a napot és az élet szerelmét szimbolizálja.
A kép minden sárga színből áll, a legkönnyebbtől a szinte barnaig. A sárga palettával ellentétben több fényes kék vonal és a művész ugyanazon kék aláírása áll a korsón. Ezek a kontrasztos keresztezés élénkítik a kép színszerkezetét. Általában a csendélet lapos formátumban készül, a virágok és a kancsó mennyiségét nagyon kissé jelzik.
Gauguin nagyra értékelte a szobájában díszített “Napraforgók” sorozatát. Azt is javasolta, hogy az idő múlásával ezek a virágok Van Gogh “hívókártyájává” válnak. Mint látjuk, ezek a szavak prófétai voltak.