A Filozófus sétája innovatív és váratlan mű. A jövőben a De Chirico egy talapzatot ábrázol, amelyen egy Zeus fejének gipszöntvénye és két fémmel csillogó articsóka van, amelynek egyensúlya zavarodni fog. Úgy tűnik, hogy a tárgyak elkezdenek gurulni a felületről.
A kompozíciót egy nyitott térben írják, háttérben egy gyári csővel. A Filozófus sétája a művész egyik legnehezebb metafizikai munkája. Az istenség nemes és sztoikus természetét ellentmondják az articsókák – zöldségek, amelyek Franciaországban és Olaszországban nagyon elterjedtek. Összegezve láthatja az ásványi, kő és növényi elemek ellentmondásait. A mester különféle kombinációkban rendezi el az objektumokat, egyszerűen szimbólumokként felhasználva.
Nehéz valamilyen kapcsolatról beszélni a piros cső, a vakolatfej és a két articsóka között. Mivel a valóságban ezek az elemek nem kompatibilisek. A fény és az árnyék játék javítja a jelenet rejtélyét. Az articsóka lekerekített formái találkoztak a korabeli de Chirico számos alkotásában. Egyszer, 1913-ban, a művésznek egy szokatlan álma volt: “A karcsú piros csövek szépsége. Fal. Két vas articsóka simogat engem…” Ezekkel az álmokban született articsókákkal de Chirico tovább gazdagítja metaforikus palettáját.