Montparnasse állomás – Giorgio de Chirico

Montparnasse állomás   Giorgio de Chirico

Ez a munka felmerült de Chirico első párizsi látogatása során, 1911 nyarán, amikor az Őszi Szalonban és az Független Szalonban mutatta be munkáját: “sikerült meglepnie mindenkihez szokott és alig meglepett művészeit, valamint a közönséget”. A vasútállomás motívuma ekkor lenyűgözte a művészt. Aggodalmat és riasztást váltott ki, emlékeztetve az első utazást – apja halála után elhagyta Görögországot.

A természetbeni vászonkészítés során a Párizs vasútállomásaként szolgált a Rennes Place közelében. De az igazi állomás alig marad meg a de Chirico képén. A munkát a tökéletes geometriai egyszerűség jellemzi, amely nem megnyugtatja a nézőt, hanem fokozza szorongását, szorongását és idegességét.

A művész merészen éles egyenes vonalakat használ – lehetséges, hogy Picasso befolyásolja. A kép a könyv illusztrációjára vagy a metszetre hasonlít. A “Montparnasse állomás” a művész metafizikai periódusára utal. De Chirico időben megtestesíti gondolatait. Ezek a gondolatok számos vizuális ellentétben tükröződnek. A bal oldalon található nagy ív a klasszikus építészet eleme. Ellentétben áll a kép középső részét elfoglaló szerkezettel – akár a peronnal, akár a cölöpökkel támasztott terasszal. Ezek a négyszögletes oszlopok betonból készültek és egyértelműen kortársak a szerző számára. De ez még nem minden. A mozdulatlan tájban fagyott gőzmozdony kéményéből származó szigorúan függőleges füst arra utal, hogy az idő megállt. És a torony és a táj mélységében a zászlók a szélben csapkodnak.

A grafikus sorozathoz pun-t adnak – franciául az “idő” és “időjárás” szinonimák – “le temps”. A kép tere két kontrasztos részre oszlik, két különböző világot szimbolizálva. A kompozíció úgy tűnik, hogy két horizontvonalra épül. A belső alapelem, amely eléri a beton cölöpök alapját, egy csomó banán. Ezt a két teret egy gyönyörű, geometriailag egyenes sárga út egyesíti, amelyen két kis emberi alak látható.

Rejtély és szorongás – az ilyen érzések sok szempontból elveszítik a perspektíva eltűnését. Ezt a benyomást fokozza a sima és száraz festés. Ez a művész legnagyobb alkotása. Egyszerre olyan benyomást keltett Pablo Picasso-ra, hogy a szerzőt “állomás énekesnek” hívta.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)