A “A keresztet Golgota felé viszi” festmény egy nem mentett triptics bal szárnya. Ez nyilvánvalóan egy nagy kompozíció töredéke, amelynek központi részében a “Krisztus keresztre feszítése” volt ábrázolva, a jobb oldalon pedig – “A keresztről való leszállás”, vagy “Gyász”, vagy “A sírban állva”. Feltételezzük, hogy a felső rész erősen vágott. Az oltár gondolata, amely a Bosch első érett munkáinak időszakára vonatkozott, az a vágy volt, hogy bűntudatot keltsen az emberekben, és bűnbánatra ösztönözze őket.
A “Kálvária keresztjének hordozása” Jézus Krisztust ábrázolja, akit a kínos tömeg veszi körül, és nehéz teher alá hajlik, és a közelben tartózkodó személy, talán a kiréniai Simon, nem segít, hanem csak kezesen érinti a keresztet. Krisztus lábán nem tüskés szandál, hanem kiálló körmökkel ellátott plakk, amelyet a kínzás eszközeként használtak. Az pajzs egyik őrzője egy varangyot, a sátáni hadsereg szimbólumát ábrázolja. Jobbul alul egy jámbor rabló, aki kétségbeesetten vallja be bűneit. És itt van a megbánhatatlan tolvaj a kép bal alsó sarkában.
A kereszt már lábánál van, és szemével a kivégzés helyét keresi a Kálvárián. Őt, mint a széna-kocsi vándorát, kopott ruhában ábrázolják, egy nyitott térdrel és egy cipővel. Isten fia, a “szelíd bárány” nemcsak fizikai szenvedést, hanem szellemi fájdalmat is él – az emberi tökéletlenség észleléséből. A kompozícióban a Bosch jelentősen növeli a Krisztust körülvevő negatív karakterek szerepét, kiemelve a rablók képeit. A művész folyamatosan a világ teljes gonoszságának megmentésének motívumára fordult Krisztus önfeláldozása révén. Ha a kreativitás első szakaszában a Bosch fõ témája az emberi tévedés kritikája volt, akkor érett mesterként igyekszik pozitív hős képét megteremteni, megtestesítve Krisztus és szentek képein.
Ezeket a klasszikus nagy formátumú oltárkompozíciókat, amelyek fenséges figuráival kitöltik az előteret, az ünnepség és a lelkesedés jellemzi. Nincsenek olyan újítások, amelyeket Bosch szívesen vezet be korai munkájába. A Krisztus életének jeleneteiben a gonosz levonja a “karneváli” maszkokat, és kiteszi valódi arcát, egy valódi ember arcát, akinek egy teljes “csokor” hamis – képmutatás, gyávaság, képmutatás, kegyetlenség, kapzsiság. Bosch ebben a ciklusban elemzőként jelenik meg, amelynek tanulmányozásának tárgya az emberi lélek.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)