Kép “Krisztus keresztre feszítése”. Bosch számára Krisztus képe az irgalmasság, a lélek tisztasága, a türelem és az egyszerűség megszemélyesítése. A gonosz hatalmas erői ütköznek vele. Szörnyű, fizikai és szellemi fájdalmaknak vetik alá. Krisztus példát mutat az emberre minden nehézség leküzdésében. Mind a szentek, mind a hétköznapi emberek követik őt.
Egy ilyen személyt, egy jámbor adományozót, akinek arca szellemiségében Krisztus arcára hasonlít, Bosch ábrázolja a “Krisztus keresztre feszítése” című festményben. Boschnak korlátoznia kellett a fantáziáját, hogy a képen az ünnepélyes jámborság hatása legyen. Az adományozó imázsának pozitív hozzáállását a kegyelemmel és a harmóniával teli táj támasztja alá.
A Boschnak két tulajdonsága van a természetben: vagy fantasztikus táj, vagy elég specifikus, mint ez, amelyet a kutatók Hertogenbosch-fajnak tekintnek. Látjuk, hogy az alkotó által létrehozott világ átalakul az emberi tevékenység révén: épületeket építettek, mezőket ástak és vettek, útokat készítettek. És mindenütt, mint a hangyák, a természet nagyszerűségének hátterében, a kis emberek rajnak, oda-vissza dörzsölnek, halandói, hiábavaló gondolatok és vágyak megszállottjaként.
A Bosch-nak, mint a korai reneszánsz sok mesterének, nagyon éles skálájú kontrasztja van az előtér és a távoli között; a lineáris perspektíva törvényei szerint a csökkentésnek a néző szemétől való távolodásnál simábbnak kell lennie. De minél kevésbé kapcsolódik a táj a főképhez, annál harmonikusabban él önmagában. A légi perspektíva titkait azonban a művész jól ismeri: nemcsak a távolságot kékkel ábrázolja, hanem a távoli tárgyakat is ködtel borítja, amely elrejti körvonalaikat.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)