1912-ben, Palfi János gróf örökségéből, Pozsonski palotájából kapott. 1871-ig a párizsi antikváriumban volt. Francha nemcsak csodálatos művész volt, hanem híres ékszerész is. Ezt a két osztályt gyakran a Quattrocento korszak művészeivel kombinálták. Az ékszerkészítés, amely alaki alapos kidolgozást igényel, befolyásolta Franchi munkáját; a részletes írási stílus mind a korai, mind a késői munkáira egyaránt jellemző.
Élete végén azonban Francha megteremtette a festészet irányát, festői formájú világát. Frissített művészi elképzelése kis, szinte miniatűr festményekben vált kifejezésre. Golgota is hozzájuk tartozik. A színek, a formák, a kompozíció harmóniája és a festészet teljes formája tanúsítja, hogy Francha megértette, elbűvölő és tökéletes szabadtéri jeleneteket élt Raphael műveiben. Művészen összeolvadva a ábrázoltakkal, képes volt kifejezni személyiségét.
A Francesco Franche-ról szóló szakirodalomban viszonylag kevés helyet foglaltak el ennek a képnek, valamint az összes későbbi munkájának. Munkája utolsó, érdemileg megkerült időszakának egyik gyöngyszeme ez a miniatűr kép, kissé nagyobb, mint egy tenyér. Későbbi származását Franchi munkájában egy sajátos kompozíciós megoldás igazolja. Nincs már a szigorú geometriai szimmetria, amely a 15. században alkotott műveihez volt jellemző: a kompozíció kissé esik Szent János felé. A kép ilyen szabadabb felépítése már elrejti a cinquecento művészet vonásait.